Húha. Ha a napot ezzel a kritikával kezdem, bizony meg kell küzdenem a rám írt kritikákkal... Vagyis remélem nem. De ez a sorozat akkor is kihagyhatatlan. 1987-ben kezdődött és 11 évadot készítettek belőle, vagyis 1997-ig tartott. Magyarországon 1990-ben kezdték el vetíteni és már első alkalommal százezres nézettségeket produkált. Szimpatikusak a szereplők és kedvelem a történet felállást is. Az egész sorozat csak egy átlagos családról szól, aminek különleges tagjai vannak. Mármint nem tárgyilag különlegesek, hanem inkább kommunikáció terén: eléggé hülyék, minden problémának nagy feneket kerítenek és mindig összevesznek. De pont ez benne a vicces. Hogy hogyan kezdtem el nézni? Erre a kérdésre egyszerű a válasz: rákapcsoltam a tévében. Tök átlagos napnak indult és egy este, amikor nem tudtam, hogy hova kapcsoljak és mit nézzek a sok szar műsor közül, rákapcsoltam az Egy rém rendes családra. Bármiféle szándék nélkül, hogy egyszer megszerethetem. És mégis ma már a teljes első évadot láttam, a közel 11-ből elég programot találok majd a nyárra magamnak. ;) Nézzük, miről is szól ez a kis sorozat: adott egy chicagói család, akik nem túl gazdagok és igen jelentéktelenek az amerikaiak között. Nem kifejezetten utcaszéliek, de nem is a leggazdagabbak. Épphogy csak megélnek a fizetésből, amit a családfő Al Bundy szerez, a családanya pedig egész nap a kanapén terül és édességeket majszol, anélkül, hogy bármiben besegítene. Távol áll tőle a mosogatás, a takarítás és minden egyéb ilyen házimunka, amit így a két fiatal testvérnek kell elrendeznie. A két gyerek, Kelly és Bud segítséget és kínokat egyszerre nyújt a családnak és közben rendezik ügyes-bajos tinédzser dolgaikat, szerelmet, gimit, társasági életet. Persze mindezt egy viccesebb, kellemesebb formában, jó hangulatban tárva a nézők elé. A sorozat ennek a bajos, kalamajkás családnak a hétköznapi életét mutatja be. Az apuka, Al egy cipőboltban dolgozik, ahol dagadék lábakra kell felpróbáltatnia a szűk cipőket. Nem a legjobb megélhetőségi forrás, de Alt jól megfizetik a kényes szolgáltatásért, így pénzügyben nincsenek nagy problémáik. A színészek nagyon jók, csak azt bánom, hogy az epizódokban eleinte a képminőség nagyon rossz, mivel a sorozat már eléggé régi és akkor még nem tudtak olyan tiszta képet csinálni, mint ma. És azért az egész elég furcsa volt, hiszen a régi filmek mindig valahogy máshogy hatnak a mai generációra. Pedig igazából semmi baj nincs velük, hiszen ahogy az a sorozatból is látható, az 1985-1990-es években is ugyanolyan volt a tiniélet, mint ma.
Egyszóval egy jópofa vígjátékot nyomtak elénk a készítők, amit bármikor szívesen megnézhetünk szabadidőnkben és felidézhetjük az emlékeket a régi epizódokkal. Kövessétek ti is a felfordult család életét! :)